Az Úr irgalmas volt hozzám: befogadott, megajándékozott, felékesített és elvezetett az Õ csodálatos építményéhez, az Egyházhoz. Az elsõ kép a szentségi volt… Lenyûgözõ, vonzó, koloszális, mint méret, mint tudomány, mint érték, stb. El voltam ragadtatva ezzel a csodával, ezzel a misztériummal, olyannyira, hogy ki sem tudom mondani… De a lelki életnek különbözõ fázisai vannak. Az elsõ szerelem után, megláttam a szépséghibákat, azaz az egyház emberi vonásait is… Tudatában vagyok az egyház szentségének, de ugyanakkor nem kerülhetem az egyház emberi arcát sem…
Megtérésem után kb. 10 évre találkoztam a "keresztény értékrend" kifejezéssel. Addig olvastam a Szentírást, jártam szentmisére, részt vettem lelkiségek életében, de soha nem hallottam ezt a kifejezést. Egy idõ után észrevettem, hogy bizonyos vallásos emberek, csoportok, egyféle kódolt kifejezéseket használnak, ami mögött egy sajátos jelentés van. Ha nem tudod, hogy az az ember, az a lelkiség, mit is ért tulajdonképpen az alatt a kifejezés alatt, akkor könnyen megtörténhet, hogy egyet mond a beszélõ és teljesen mást ért a hallgató…
Mit is jelent a "keresztény értékrend"? Három szó van benne: "keresztény", "érték" és "rend". Az elsõ, annak aki szereti az Úr Jézust, egyértelmûen vonzó. Igen, keresztény akarok lenni… A második már aggodalmakat kelt, mert nem igazán világos, hogy milyen értékekrõl is van szó és kinek is jók azok az értékek. A harmadik már ellenkezést vált ki mert a "rend" szó mögött valami kötelezõt, valami követelést érez az ember. Itt már az embernek egybõl az az érzése támad, hogy valamit nagyon le akarnak gyömöszölni a torkán és ez nem túl vonzó…
Jómagam bizakodó ember vagyok, vagy legalábbis voltam … Startból bízalommal állok minden jónak látszó dolog mellé. Van bennem egyfajta naivitás, valami gyermeki butaság … De idõvel, akaratlanul is monitorizálom a dolgokat és amikor racionálisan is kikristályosodik sejtelmem, ellenérzésem, akkor indokoltan és megfontoltan ellene fordulok.
Azt hiszem ez van ezzel a "keresztény értékrendel" is. Keresztény, polgári közösségben, körökben megtapasztaltam, hogy a "keresztény értékrend" mögött valójában, gyakran semmi sem áll, azaz semmi krisztusi. Ha megvizsgáljuk eme "keresztény értékrend" képviselõinek életét, akkor észrevesszük, hogy mind szavaik, mind tetteik szöges ellentétben van az Úr Jézus tanításával. Így aztán gyakran a "keresztény értékrend" mögött csupán egy fajta "keresztény gõg", akaratosság, erõszak és intolerancia áll. Arról szól az egész, hogy mi, akik a "keresztény értékrend" szerint hiszünk, nyilatkozunk és csatározunk, mi vagyunk a keresztények, a jók, a többiek pedig a világ, akik rettentõen gonoszak és egyházellenesek. Itt jönnek be aztán, mintegy rosszféle nyúlványok, a nacionalista, antiszemita, szabadkõmüvesezõ, okkultista, fajgyülölõ szélsõjobboldali elemek… Brrr…
De mire ez a "keresztény értékrend" kifejezés? Miért nem lehet valaki egyszerüen keresztény, oszt meg élete hadd sugározza azt, ami? …
Olvassuk az ApCsel-ben, hogy valamikor az õsegyház egy gyülekezetet, közösséget alkotott, amelyben nagy mértékben létrejött az együttélés és az egymás támogatása. A keresztény embert a közösség, gyülekezet támogatta lelki és testi szükségleteiben és megvalósult az Úr Jézus parancsa, amire azt mondták a kivûlállók: "nézzétek, mennyire szeretik egymást!". Mára a gyülekezet, a közösség, ilyensmikre zsugorodott mint: a megkereszteltek, eltemetettek nyilvántartása, az egyházi támogatást fizetõk nyilvántartása és a misérejárók statisztikája, stb… Persze nem lehet általánosítani... A közösségi elem zsugorodása, nagymértékben megszüntette az egyház kovász szerepét a világban, minek következményeként, a szeretetet sóvárgó emberek eltávolodnak.
A szekularizáció nyomában, amikor többféle válságok nehezednek az egyházra, sajnos még ma sem választjuk a helyes útat… Az egyház ma is, de talán inkább mint bármikor, a világi hatalomnál, az anyagi konszolidációban és a jogi csatározásokban keresi a megoldást. Én úgy gondolom, hogy a megoldás csakis az egyház közösségi jellegének erõsítésében van. A közösség tud kovászként hatni a társadalomra, a közösség tudja Krisztus arcát felmutatni a világban. A magányos küldetésekben, csatározásokban szétesik az egyház.
Sajnos, inkább azt a megoldást tartjuk kézenfekvõnek, hogy lojális követeket képezzünk ki és küldjünk a világi hatalom kulcspozícíóira, kinyújtott politikai karok gyanánt, hogy képviseljék ezt a bizonyos "keresztény értékrendet". Sajnos, ha hiszik - ha nem, ezek a probálkozások kudarcra vannak ítélve, akárcsak a kereszténydemokrata pártok és mozgalmak, egyszerûen azért, mert a keresztény hitet, reményt és szeretetet nem lehet kierõszakolni. Nem lehet kierõszakolni, hogy valaki olyan értékrend szerint érezzen, gondolkodjon és cselekedjen, amelynek magvát nem tudja magáénak. A "keresztény értékrendet" követelményként tárni az emberek elé jogos felháborodást kelt. Az emberek azt érzik, hogy szívük legbensõbb kamráját erõszakolják meg…
Az ember Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve, nem lehet az érzelmein, értelmén és akaratán átgázolni. Ez sérti az emberi méltóságot. Maga az Úr sem akarja kierõszakolni az embertõl, hogy szeresse Õt. Azt mondja:"az ajtód elõtt állok… ha beengedsz együtt étkezünk…" (Jel. 3:20). A szeretetet ki kell érdemelni, ki kell csalogatni az emberek szívébõl… és erre csak egyvalaki képes: Jézus Krisztus. Tehát a "keresztény értékrend" nagy probléma, amikor nincs ott mögötte Jézus Krisztus és az Õ tanítása szerinti élet. Csakis Jézus Krisztus és azok akik a Szentlélek által mûködnek, akik hitelesen képviselik Jézust, csak õk tudják elérni, hogy az emberi szív megnyíljon és válaszoljon Isten hívására. Ezek elérik, hogy az emberek befogadják az Élet Urát a legbensõbb szobájukba. Hogyan is nyílhatna meg egy szív, ha azt erõszakkal, vádakkal, gyalázkodással, kötelességre való figyelmeztetésekkel és hasonlókkal hívják ( pláne, ha az agitáló ember élete olyan messze van a krisztusi lelkülettõl mint Makó Jeruzsálemtõl)?
De mivel Isten rajtunk keresztül müködik, nélkülözhetetlenek a vonzó közösségek, nélkülözhetetlenek azok az emberek akik ezekben a közösségekben nõnek fel Jézus Krisztus szolgálatára, hiteles képviselésére. Csakis így tud az egyház kovász lenni a világban. Így meg lehet a világot megnyerni Istennek és az egyháznak. Akkor nem kellene azzal kínlódni, hogy keresztény embereket juttassunk fontos poziciókba, mert a fontos pozicióban lévõ emberek szeretnének bele Krisztusba és az egyházba. Ez lenne a gyarapodás rendje, a másik pedig nem más, mint a sorvadás és a megszünés rendje. Így valósulna meg az igazi gyûjtés ( nem pedig tékozlás) ami mindenben növekedést hozna: misérejárókban statisztikájában, adakozások összegében, politikai-társadalmi tekintélyben, képviseletben, stb…
Testvérem, hidd el, hogy az emberi szívet nem lehet megerõszakolni. A szeretetet, a hozzáállást nem lehet kikövetelni, hanem csakis megnyerni Jézus Krisztus által. Ezért azt gondolom, hogy nem semmitmondó "keresztény értékrend"-el kell kimenni a világban, hanem Jézus Krisztussal, megcselekedve az Õ parancsolatait: "jócselekedeteitekkel világítsatok az emberek között" vagy "aki megvallja nevemet az emberek elõtt"… Nehéz feladat, de bízom benne, hogy az Úr megsegít, hogy mindvégig kitartsak ezekben. Úgy legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése