Lévi és a Corpus

Lévi szolgálatos volt a sekrestyében a pénzesláda mellett. A hűvös, nyirkos helyiségben nehezen telt az idõ, így hát legeltette a szemeit a falakon. A szemközti feszületet figyelte, majd közelebb ment, hogy a félhomályban jobban megvizsgálhassa. Régi, idõtõl megbarnult feszület volt, amelyen igényesen faragot, tekintélyes méretü corpus függött.

Lévi nézegette a corpust, értékelte részleteit, és azokra a kezekre gondolt amelyek egykor faragták azt. Bólogatott… Szép munka, szép munka, csak egy kis baj van a rögzitéssel a kezeknél. Ráférne egy javitás, erõsítés az egész feszületre...

Amint Lévi így alaposan vizsgálgatta a corpust, egyszer csak szemébe ötlött, hogy annak bal keze el van válva a testtõl. Ilyedten hajolt közelebb és vizsgálta meg, vajon mennyire károsult meg ez a szép munka. Hát, sajnos… Valóban, a kéz, az összeszáradás révén kihúzódott az összetevésbõl, és négy miliméterre eltávolodott a testtõl. Éppen csak, hogy még tartotta a csap. Hát, ez sürgösen javításra szorul – gondolta Lévi. Le kell szerelni a corpust a feszületrõl, vissza kell ragasztani a kezet a helyére, majd a corpust újra kell rögzíteni. Igen ám, de ez körülményes munka – morfondírozott Lévi – nem lehet akármilyen pancserre bízni. Ha nem ügyel, eltörheti a kezet a leszerelésnél, vagy egy elméretezett szeggel elpattinthatja a rögzítésnél. Na, de a mi szerelõnk valóban jó szaki – nyugodott meg Lévi – majd szólok neki, és õ biztosan megjavítja...

Ezután Lévi tovább sétált a sekrestyében, de a gondolatai egyre csak a corpusra sirültek vissza: Ne tudja a bal kéz, mit csinál a jobb… A házasság nagy titok, ketten lesznek egy testté … Ne tudja a feleség, hogy mit cselekszik a férj… Hmm… Ez nagy dolog!.. Van Valaki, akinek joga van a férj és a feleség közé is beállni… Lévi egyre nyugatalanabb lett. Egyre inkább foglalkoztatta a corpustól eltávolodott bal kéz. Mintha azt mondta volna valami odabent: Te vagy az a bal kéz! Nézd, ilyen vagy te nekem…Ti az én testem vagytok, és egyenként tagjaim…Te az én bal karom, az én hitvesem vagy… Miért távolodtál el tõlem?... Lévi rögtön védekezni kezdett magában:

- Mikor távolodtam el, hát nem tettem eleget? Ott van a templomépítés... Oroszlánrészt vállaltam a munkában…
- Jól van – válaszolt a Corpus – de ennek a templomnak dicsõsége egyszer elmúlik, és megszünik. De mit tettél az örök, élõ kövekbõl épülõ templomért?
- Igen – töprengett Lévi – meglehet, hogy felcseréltem a fontossági sorrendet. De nézd, azért sokat tettem a közösségben. Többet szolgáltam mint sokan mások...
- Igen – hagyta jóvá a Corpus – de mi fontosabb, a szolgálat, vagy a közös asztal. A szolgálat nem hengerelheti le a szeretetet, és nem hagyhatja el az közös asztalt…
- Igaz – látta be Lévi. De nézd akkor a közéleti tevékenységemet. Sokat tettem a népemért.
- De velem házasságot törtél – szomorodott el a Corpus – nem tudod, hogy a világgal való barátkozás, velem való ellenségeskedés?
- De hát hogyan – szegült ellen Lévi – ha én nem képviselem népemet, akkor ki teszi meg?
- Engemet is királlyá akartak tenni, de én elrejtõztem…
Lévi kifogyott az érvekbõl, de azért nyugatalanul kereste az igazát…
- De hát valakinek csak kell vezetnie ebben a világban, amíg itt élünk – erõsködött Lévi. Felelõségünk van a mieinkért, nem ereszthetünk a szélnek mindent…
- Óvakodj az elsõ helyektõl – intette meg a Corpus – sokan törtetnek oda, de annál súlyosabb lesz ítéletük. Maradj meg a hivatásodban. Ha szolga vagy, ne tetesd magad királlyá...
- De ha ez így van – álmélkodott Lévi – akkor kerülhet-e igaz ember a nép élére?...
- Ez nem tartozik rád – válaszolt a Corpus – a királyokat, helytartókat én teszem meg, és én is hervasztom el õket. Gondold meg, annak idején kit választott a nép? Engemet, vagy Barabást?...

Lévi lassan megnyugodott, és békével fogadta el, látta be hiányosságait...
- Akkor most mitévõ legyek? – kérdezte önmagától.

- Az én országom nem e világból való – mondta ellenállhatatlanul a Corpus - ha e világból lenne, az enyémek urakodnának. Az én országomért fáradozz, ami bennetek és köztetek van. A többi nem a te dolgod. Keresd elõbb Isten országát, és az Õ igazságát, és minden egyébb megadatik hozzá. Elég minden napnak a maga baja…
- Jó van – gondolta Lévi könnybelábadt szemekkel – megyek, és mindenkinek elmondom ezeket. Megyek, és testvéremnek is megnyítom szemét…
- Nálam nélkül semmit sem tehetsz … – suttogta a Corpus – semmit, semmit…